Az elmúlt napokban számos fotó és írás látott napvilágot a Notre Dame épületét ért károkról.
Az emberek szomorúan, drámai hangon kommentálják az eseményt. Elképedve taglalják a történteket, az okokat és persze a felbecsülhetetlen károkat.
157 évig építették és 5 óra alatt borzalmas károkat szenvedett el.
Több, mint 1000 evakuált ember a környéken, közel félezer tűzoltó az oltási munkálatokban, többtucatnyi rendőr és más szakértő a nyomozásban és ki tudja, mekkora szellemi, emberi és anyagi erőforrás a későbbi helyreállítások során…
Joggal kérdezed: miért hasonlítanék én a Notre Dame-ra? Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
Sokkal több, mint gondolnád.
Többen könnybe lábadt szemmel veszik elő emlékeiket: fotókat, féltve őrzött ismertetőket, belépőket, személyes emlékeket. Azon gondolkodnak, milyen óriási értékek mentek veszendőbe a tűzben. A kár valóban felbecsülhetetlen és már-már elfogadhatatlan.
No, de nézzük meg a kérdés másik felét!
Milyen gyakran fordul elő, hogy a közelünkben élők részben vagy teljes egészében összeomlanak? Remélhetőleg nem túl gyakran.
Én mindenesetre az elmúlt héten négy olyan emberrel is beszélgettem, akinek az élete vagy pengeélen táncolt vagy egyszerűen csak segítségre volt szüksége a továbblépéshez.
Vajon nem arról van-e szó, hogy őket is „megperzselte” vagy éppenséggel megégette az a bizonyos tűz? Van-e a közelükben valaki, aki ilyenkor biztató szóval, kedvességgel vagy akár zordnak tűnő tárgyilagossággal segíti őket?
Ott vagyunk-e akkor, amikor az első szikra kipattan vagy az első láng megjelenik?
Nagymamám időnként azt mondta: „Majd megtudjátok, amikor én már nem leszek…”.
Igaza volt. Az emlék, a veszteség érzése mindig erősebb a „tűz után.
Miért is írtam ezt le? Van-e bármi köze ahhoz, amit ezen az oldalon mondunk, teszünk, javaslunk?
Nagyon is.
Az egész arról szól, hogy segítsek önmagadnak lenni.
Hogy félretedd a hazug és buta „lépj ki a fejedből!”, „változz!”, „engedd el!” jellegű üzeneteket…
Az a négy ember, akivel beszélgettem, nem más akart lenni.
Önmagukat keresték. Ki-ki más okból. Volt, aki a betegség okozta kínok elől menekült, volt, aki érzelmi válságával nem tudott mit kezdeni és olyan is, akit időről időre az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott.
Amikor nehéz helyzetben vagy, van-e aki téged megszólít, meghallgat, segít neked?
És amikor mások bajban vannak, Te meglátod-e, meghallod-e őket?
Ez utóbbi kérdést egyre gyakrabban teszem fel magamnak és igyekszem látni, hallani…
Mert az oltás, a nyomozás, az utómunkálatok már csak a tűz és a károk után következnek.
Drága barátom, mivel sohasem tudjuk, mikor üt ki a tűz, egy kicsit torpanjunk meg a napi rohanás közben és ha nincs arra lehetőség, hogy személyesen megtegyük, ragadjunk telefont, beszélgessünk azokkal, akik fontosak nekünk!
Még azelőtt, hogy megjelenne a tűz…
Ide kattintva iratkozhatsz fel YouTube csatornámra, ahol a jövőben egyre több videóval találkozhatsz.
Itt feliratkozva kaphatod meg a díjmentes “9P” Akadémia gyűjteményt.
Ez a következő, teljes rendszeremet érintő írásokat tartalmazza:
1. A testtartásban rejlő erő / 2. Gyalogolj az egészségedért! Az erő alapjai… / 3. Mentsd meg az életedet! A légzés varázslatos világa… / 4. A partner megértésének művészete / 5. Stresszkezelés a mindennapokban / 6. Edd magad egészségesre! / 7. Nagyobb testtudatosság, teljesebb élet / 8. Kalandozás az önbecsülés óceánján… Határozd meg Te a saját értékedet! / 9. Kommunikáld magad boldoggá! / 10. Az ideális vállalkozás, avagy hogyan gondold végig… / 11. Túllégzéssel az egészségért / 12. A Wim Hof Módszer második és harmadik alappillére. A hideg és a mentális fókusz szerepe / 13. Fejlesztés és lojalitás… Ok és okozat
