Kislányom három éves lehetett, amikor odajött hozzám, és mélyen a szemembe nézve, feltett egy kérdést. Amikor felelősségem teljes tudatában, legjobb tudásom szerint megválaszoltam a talányt, átható tekintettel rám nézett, elmondta az általa helyesnek tartott választ és miközben én lesújtva álltam ott, a szülői bölcsesség hiábavalóságán elmélkedve, faképnél hagyott engem.
Valamivel később az eset megismétlődött, és bizony, harmadszor már abszolút résen voltam, kissé bátortalan pimaszsággal, zavaromat lelkes mosollyal leplezve visszakérdeztem: „Szerinted?”
Lánykám boldogan távozott, miután kimerítő választ adott a számomra oly bonyolult kérdésre.
A továbbiakban elégedetten, saját fejlődésemre magam is rácsodálkozva alkalmaztam a „varázstechnikát”, amely őszinte érdeklődésemnél fogva remekül működött!
Mígnem aztán váratlan dolog történt… Gyermekem, a már oly sokszor sikerrel alkalmazott visszakérdezésre meglepően reagált: „Téged kérdezlek!” – mondta szemrehányóan, nem hagyva esélyt számomra holmi lagymatag kibúvók keresésére és alkalmazására.
Dominanciája hamar kiütközött, és alapos, kissé aggodalmas természete is nyilvánvalóvá vált.
Ellentétben például a kishúgával, akinek lazasága felettébb természetesen megmutatkozik, és akinél tökéletesebb önérvényesítővel még nem találkoztam.
Mindig egyenesen, kertelés nélkül, és nagyon udvariasan, kedvesen közli az elképzeléseit. Ha valamely történés, esemény, lehetőség nem szimpatikus számára, azt jelzi.
Ugyanakkor kész a másik fél szempontjait is figyelembe venni. Ha egyedül szeretne játszani, gondolkodás nélkül, határozottan, ugyanakkor kedvesen megkér, hogy hagyjam magára.
Ezzel együtt igazi társasági lény, aki szívesen beszélget, készen áll a közös élményekre is, vagy arra, hogy segítsen valamiben, amennyiben nem merült bele mélyen egy számára izgalmasabb dologba. Mindezt négy és fél évesen.
Fiam egy kedves kis fickó, aki alapjában véve nagyon figyelmes, ragaszkodó. Ugyanakkor, ha igazságtalannak érez valamit – és ehhez elég az ő időnként objektivitástól erősen eltérő érzékelése, akkor dühödt kirohanásokat produkál, és igazi gyermekforradalmárként, felháborodottan közli az elnyomó osztállyal kapcsolatos, önérzetes elképzeléseit és véleményét.
Érdekes, hogy erre leginkább kialvatlan állapotban, az egészhetes iskolai tevékenységet követően kerül sor, ami egy ponton túl – legalább részben – kifejezetten stresszreakciónak tekinthető.
Nagyfiamról nem írok, mert mégiscsak huszonegy éves, és talán már sérteném is a személyiségi jogait, ami a kisebbekben – egyelőre – legfeljebb az otthoni játszmák során merül fel érzésként 🙂
A fentieket olvasva joggal merül fel a kérdés: akkor most ugyanolyan módon kell kommunikálnom minden egyes emberrel? Vagy szükség lehet arra, hogy eltérésekkel tegyem ezt?
Vajon nem vetted-e már észre, hogy egyesek jobban értenek a direkt, egyértelműen megfogalmazott, egyszerű mondatokból, míg mások ugyanezt barátságtalannak, ridegnek, már-már sértőnek, estleg lekezelőnek érzik?
Vagy megtapasztaltad már azt, hogy egymástól mennyire eltérő módon ösztönözhetőek emberek ugyanazon feladat elvégzésére?
Van, akinél már pontosan tudod, mikor lesz dühös, hogyan nyilvánul meg és miként kezelhető a kialakult helyzet?
És vajon elgondolkodtál-e már azon, hogy mitől függ mindez?
Igen-igen, ismét egy rendszerbe foglalható és már sokak által rendszerbe is foglalt tudásanyag és lehetőség arra, hogy felismerd azt, ki hogyan nyit kaput a világra, miként mutatja meg értékrendjét, azaz a számára fontos dolgok összessége miként jelenik meg számunkra az illető viselkedése által.
Mit jelenthet ez számodra? Elsajátítva az alapokat, összefüggéseket, felismerve az egyes személyiségtípusokat, és a megfelelő kommunikációt alkalmazva, jobban megértheted az embereket, hatékonyabban együttműködhetsz velük és hamarabb elérheted céljaidat is.
Vágjunk hát bele ebbe a remek kalandba!
A fenti részletet egy terveim szerint 2019 nyarán megjelenő, félig kész könyvemből emeltem ki
Vajon ismerős-e számodra a helyzet? Találkoztál-e hasonló szituációkkal a magánéleted, hivatásod, baráti kapcsolataid szövevényében?
Hasznos lenne-e, ha jobban meg tudnád érteni az embereket és ennek következtében profibb meggyőzési stratégiák állnának a rendelkezésedre?
Megosztok veled egy egyszerű módszert annak érdekében, hogy könnyebben felismerd a négy alaptípust.
És mi is az a négy alaptípus?
Az emberek évezredek óta igyekszenek valamiféle tipológiát alkalmazni a másik ember kategorizálására, jobb megértésére. Az egyik ilyen módszer a személyiségtípusos besorolás, aminek keretei között négy alapvető típust különböztetünk meg. Az egyszerűség kedvéért most csak ezt a négyet érintjük.
- Kolerikus
Direkt, egyenes kommunikáció, sőt mások számára úgy tűnhet, hogy időnként nyersesség is jellemzi. Nem szereti a mellébeszélést és számára feleslegesen hosszú fejegetést. Csak röviden, célratörően…
Fontos számára a hatékonyság, a megcélzott eredmények elérése, még ha ezt időnként erővel éri is el. - Szangvinikus
Hajlamos minden különösebb összefüggés nélkül beszélni, gyakorlatilag bármiről. A precizitást hírből sem ismeri, viszont mindig nagyon optimista és lelkes, igazi motorja a társaságnak. Kapcsolatok, kapcsolatok és kapcsolatok, persze jobbára csak felszínesen…
Amire szüksége van: élmények és… igen, kapcsolatok. - Flegmatikus
Higgadtság és csendes visszavonultság jellemzi. Békés és biztonságra törekvő, kitűnő – jó eséllyel – szarkasztikus humorral megáldva. Nagyon szívesen segít másoknak, alapvetően támogató alkat. A szorgalom nem feltétlenül jellemzője.
Viszont az együttműködés jöhet, minden mennyiségben. - Melankolikus
Nagyon precíz, alapos és sokszor kimért, távolságtartó. Általában nagyon diplomatikus és korrekt. Nem feltétlenül társasági ember, sőt…
Ha meg akarod győzni, akkor állj elő tényekkel és adatokkal!
Hogyan jöhetsz rá arra, hogy ki melyik fő típusba tartozik?
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket!
- Inkább kifelé forduló, aki szívesen találkozik és kommunikál emberekkel?
Ha igen, akkor inkább direkt? Ebben az esetben nagy valószínűséggel kolerikus az illető.
Ha kifelé forduló, de nem direkt, akkor jó eséllyel szangvinikus. - Ha nem kifelé forduló, akkor a következő kérdés:
Inkább távolságtartó? Ekkor vélhetően melankolikus az ismerősöd, ám ha
nem kifelé forduló és nem is távolságtartó, akkor alighanem egy flegmatikus emberről van szó.
Mi a teendő ezután? Nézd meg a fenti, típusonkénti felsorolást és alkalmazz néhány onnan származó gondolatot!
Figyelj jól, hogy érvelésedben az egyes típusok mást és mást fognak kedvelni, mindegyiket más fogja meggyőzni!
- Kolerikus: rövid, célratörő megfogalmazások, eredményorientáltság
- Szangvinikus: barátságos, élményközpontú megközelítés
- Flegmatikus: logikus, biztonságot ígérő, higgadt megközelítés
- Melankolikus: adatok, tények, rendszerben gondolkodás és korrektség
Sok sikert és izgalmas kalandozást kívánok!
Kommunikáció, személyiségtípusok és emberek jobb megértése? Ide kattintva iratkozhatsz fel YouTube csatornámra.
Itt feliratkozva kaphatod meg a díjmentes “9P” Akadémia gyűjteményt.
Ez a következő, teljes rendszeremet érintő írásokat tartalmazza:
1.A testtartásban rejlő erő / 2. Gyalogolj az egészségedért! Az erő alapjai… / 3. Mentsd meg az életedet! A légzés varázslatos világa… / 4. A partner megértésének művészete / 5. Stresszkezelés a mindennapokban / 6. Edd magad egészségesre! / 7. Nagyobb testtudatosság, teljesebb élet / 8. Kalandozás az önbecsülés óceánján… Határozd meg Te a saját értékedet! / 9. Kommunikáld magad boldoggá! / 10. Az ideális vállalkozás, avagy hogyan gondold végig… / 11. Túllégzéssel az egészségért / 12. A Wim Hof Módszer második és harmadik alappillére. A hideg és a mentális fókusz szerepe / 13. Fejlesztés és lojalitás… Ok és okozat
