Gyermekkoromban nagyon sokszor hallottam a következő mondatot: “Dehogy futok én sehova, megyek eleget a munkahelyemen.” Ez egyszerűen érthetetlen volt számomra.
A sportiskolába nem vettek fel, mert a teszten finoman szólva is béna voltam. Aztán telt-múlt az idő és kisiskolásként állandóan a lábamon volt a labda, amit a ház oldalfalára rúgtam és a visszapattanó “lövést” vagy igyekeztem kivédeni vagy levettem és ellentámadásba lendültem. Amikor a “dühöngőben” (kerítéssel körülvett kisméretű, aszfaltozott, kézilabda kapukkal ellátott pálya) fociztunk, sohasem fért a fejembe, hogy lehet a játékot otthagyni egy film kedvéért, amikor holnap iskola és nem igazán lesz lehetőségünk annyit kint lenni, mint hétvégén.
A foci, a mozgás a mindenem lett. Játszottam, amikor csak lehetett. Komolyan vettem. Így amikor elkezdtem az NBI-es egyesület utánpótlás csapatában játszani, mindent megtettem, hogy jó formában legyek. Rengeteget futottam és egyre jobb lett az állóképességem. Hittem abban, hogy az egészség “kötelességünk”. Hát persze, hogy nem értettem a fenti jellegű kijelentéseket.
Aztán teltek-múltak az évek és magam is részese lettem annak, amit úgy hívunk: ülő életmód.
Igen, ez az, amit az emberek sokan akkor neveznek először a nevén, amikor az orvos – a laborleleteket nézegetve – csendesen megjegyzi: “Hát, igen. Ebben a korban ez már előfordul.”
Mi a jellemzője ennek az életmódnak és mik a következményei?
Sok esetben túlsúly, stresszből adódó idegesség, hangulati problémák, fáradékonyság, izom- és ízületi feszesség, illetve fájdalmak, valamint az ezekből eredő korlátozottabb mozgásképesség. Sajnos, egyre gyakoribbak a civilizációs betegségek, mint a magas vérnyomás vagy a 2-es típusú diabétesz (cukorbetegség).
Mit lehet tenni? Sokan választják a diéta valamelyik fajtáját, hiszen a táplálkozás fontosságáról ma egyre többet hallunk. A kísérlet aztán legtöbbször vagy kudarcba fullad vagy csak meglehetősen rövid ideig, átmeneti jelleggel hat.
Egyesek ismét elkezdik korábbi szabadidős sporttevékenységüket és mivel általában figyelmen kívül hagyják a passzivitással töltött évek hatásait és következményeit, gyakran sérülésekkel szembesülnek. Mások rossz, hibás mozgásmintával biztosítják be későbbi sérüléseiket. Gyakran látok futókat olyan mozgással, hogy felsóhajtok: “Ezt inkább nem kellene…” No, de miért is?
Az egyik legnépszerűbb és legegyszerűbb szabadidős tevékenység a mozgás szerelmesei számára a futás. Úgy tűnik, hogy mi, hétköznapi emberek imádjuk ezt a sportot, kezdve a 2-4 kilométeres távtól egészen a maratoni távig.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ezzel mi a baj? Az égvilágon semmi! Feltéve, hogy korrekt mozgásmintát, megfelelő edzéstervet és kellő tiszteletet hozunk be a programba.
Egy dolgot nem szabad elfelejteni: az emberek zöme nem azért végez szabadidős tevékenységet, húz a lábára futócipőt, hogy megsérüljön, hanem azért az örömért, boldogságérzetért, amit én azzal szoktam jellemezni: amikor elindulsz, azon kapod magad, hogy 10’ futás után nem tudsz stresszes lenni. Nem is beszélve arról az erőről, amit a fentieken túl a keringési rendszer állapotának javulása eredményez…
Akkor mégis mire kell figyelnünk? Nézzünk meg két fontos szempontot!
- A nők anatómiailag, jellemzően szélesebb csípővel rendelkeznek, mint a férfiak. Futás közben mindkét láb elhagyja a talajt, a becsapódáskori erő pedig a testtömeg háromszorosával hat, ami a szélesebben elhelyezkedő csípőre óriási terhet ró. Ezért jellemző a hosszabb távú futást választó hölgyeknél, hogy idővel (jellemzően 8-10 év után) térd vagy csípőproblémákkal küzdenek, esetleg műtéti beavatkozás válik szükségessé. Elkerülhetetlen ez? Nem. De a szabályok betartása, az ésszerű keretek megteremtése és a jó mozgásminta alapkövetelmény.
- Ahhoz, hogy erősek, egészségesek és boldogok legyünk, nagy szükségünk van egy fájdalom- és akadálymentesen működő testre. Ehhez a legalábbis megfelelő mozgásminta elengedhetetlen alapkövetelmény.
A futás látszólag egyszerű mozgássora meglehetősen összehangolt, jól koordinált elemek egymásutánját jelenti. Amikor ez a láncolat megtörik – akár a sportoló rossz beidegződései, akár valamely fájdalomból eredő kompenzáló mozgása miatt -, akkor az ember bizonyos testrészeket túlterhel, s ez óhatatlanul sérülésekhez vezet. Ilyenkor jellemzően kétféle reakció jelentkezik: az egyik a “csakazértis megmutatom”, a másik a mozgásszegény életmódhoz való visszajutás.
Mi lehet ilyenkor a helyes megoldás? Jó, ha a hosszabb ideje inaktív életet élő, szabadidejében sportolni kívánó ellátogat az orvosához és megvizsgáltatja magát (sztenderd laborvizsgálatok), ezzel kiszűrve a felesleges kockázatokat. Ha teheti, keressen egy olyan trénert, aki segít a megfelelő mozgásminta és edzésterv kialakításában! Ha a fentieket ki is hagyja, van valami, ami segíthet neki: a gyaloglás, amiről erőteljesen megváltozott a véleményem gyermekkorom óta.
A gyaloglás előnyeit viszonylag könnyű összeszedni, magát a tevékenységet pedig a fantasztikus hatást biztosítani képes futás előfutáraként vagy akár a helyett hadrendbe állítani.
- Kitűnő eszköz a keringési rendszer és így az erő sérülésmentes, kímélő megalapozásához
- Ami az egészségünket illeti: egy félmillió emberre kiterjedő kutatás szerint azok, akik rendszeresen és hosszú távon megtettek napi 4-5 ezer lépést, közel egyharmadával csökkentették az esélyét a szívkoszorúér problémáknak, illetve az ebből eredő halálesetek kockázatának azokhoz képest, akik nem követték ezt a szokást. És ez egy mindössze napi 30’-et igénylő rutin eredménye!
- Szintén pozitív hatást tapasztaltak a demencia, a túlsúlyosság és elhízás, a depresszió, a cukorbetegség, de még a szexuális élet funkciói tekintetében is, hogy csak néhányat említsünk.
Mindezek ismeretében milyen célokat fogalmazhatunk meg?
Végső célként kitűzhetjük magunk elé a napi 10-12 ezer lépés gyaloglást. Természetesen, azok, akik nagyon elszoktak a mozgástól vagy extrém módon elfoglaltak, jobb, ha követik a fokozatosság elvét és mindig akkor hagyják abba az edzést, amikor még úgy érzik, hogy akár már másnap jó érzéssel tudják folytatni azt.
Hogyan érdemes tervezni? Aki teljesen elkényelmesedett vagy munkája miatt a székéhez láncolta magát, annak jó kiindulási pont lehet a keringési rendszer erejének fejlesztése érdekében egy napi 5 ezer lépéses élmény (ez nem egészen 4 km) célként való kitűzése. Amikor ez átlagosan már heti 5-6 alkalommal megvan, vagyis elérted a heti 30 ezer lépést, akkor célozd meg a napi átlag 7,5 ezer (kb. 5,5-6 km), ezt követően a 10 ezer (7,5 km), végül a 12 ezer lépéses (9 km) napi mozgásmennyiséget!
Ne aggódj akkor sem, ha kimaradt egy nap! Lesz, amikor hosszabb menetre lesz időd és egyébként is: ha ma többet teszel az egészségedért, mint tegnap, akkor máris előrébb jársz, mint ahol tegnap tartottál! Az 1-2 óránkénti 5-10 perces gyaloglás szinte észrevétlenül belop az életedbe napi 5 ezer extra lépést.
Egy dologra azonban nagyon figyelj oda! A “holnap”, mint kezdési időpont mindig csúszik… Kezdd el ma, akár csak 10-15 percet rászánva az egészségesebb, boldogabb és erősebb énedre!
Sok jót kívánok, és ha hasonló tartalmakat keresve szeretnél még többet megtudni a hétköznapi erő fejlesztésének módszereiről, ha fontos számodra az önfejlesztés, akkor ide kattintva iratkozhatsz fel YouTube csatornámra.
Itt feliratkozva kaphatod meg a díjmentes “9P” Akadémia gyűjteményt.
Ez a következő, teljes rendszeremet érintő írásokat tartalmazza:
1. A testtartásban rejlő erő / 2. Gyalogolj az egészségedért! Az erő alapjai… / 3. Mentsd meg az életedet! A légzés varázslatos világa… / 4. A partner megértésének művészete / 5. Stresszkezelés a mindennapokban / 6. Edd magad egészségesre! / 7. Nagyobb testtudatosság, teljesebb élet / 8. Kalandozás az önbecsülés óceánján… Határozd meg Te a saját értékedet! / 9. Kommunikáld magad boldoggá! / 10. Az ideális vállalkozás, avagy hogyan gondold végig… / 11. Túllégzéssel az egészségért / 12. A Wim Hof Módszer második és harmadik alappillére. A hideg és a mentális fókusz szerepe / 13. Fejlesztés és lojalitás… Ok és okozat
