Szia!
Kölyökkoromban fociztam. Imádtam. Világhírű játékos akartam lenni. Tehetségesnek tartottak.
Még nem voltam 18, amikor abbahagytam. De erről majd máskor.
Addig gyakorlatilag minden szabad percemet ezzel töltöttem…
A mai napig itt van a fejemben számos mozdulat és megoldás, amit akkor csináltam a pályán.
Dicséretek, biztatás, önostorozás, mert hát maximalista voltam.
Könnyen vitt a pályára az út, hiszen az édesapám játékvezető volt.
Nagyon ritkán, de azért eszembe jutnak lehetőségek, szavak, mondatok, amik mára tulajdonképpen már elenyésztek.
Ám van valami, ami nem múlik el. Egy vasárnap.
Egy alkalom, ami megmaradt.
Az egész bajnokság során nem kaptunk ki. Kivéve azt az egy meccset, és amit ennek ellenére azóta is a legjobban szeretek, pedig nagyon kevés emlékem van róla.
És mégis…
Mitől volt olyan különleges ez a két óra?
Édesapám és nagyapám ott álltak a pálya szélén! Nem tudtam, hogy kijönnek a meccsre és valójában nem is mertem volna remélni.
Édesapám higgadtan, nyilván szakmai szemmel figyelte az eseményeket.
Hogy közben izgult-e? El tudom képzelni, hogy igen…
Nagyapám időnként – emlékeim szerint valójában elég sokszor – kiabált.
Nem tudom, hogy kinek és mit, mert ugyan hallottam néha a hangját, de teljesen a játékra összpontosítottam. A meccs után kiderült, hogy drukkolt…
Sohasem hallottam őt ilyennek. Általában visszafogott, fegyelmezett volt emlékeim szerint.
De akkor és ott nem.
Egy valami egészen biztos: talán sohasem hajtottam annyira, ha egyáltalán létezhetett nálam ilyen különbség. Bizonyítani akartam. Ám, ahogy már mondtam, vesztettünk.
Úgy éreztem, hogy odatettem magam. Az öltözőbe tartva az volt bennem, hogy jól ment…
Aztán a keddi edzésen megkaptuk az értékelést.
Csank Jani bá’ volt az edzőm. Amikor nagyon jól ment valakinek, csak akkor adott 8-as értékelést a maximális 10-ből. Erre a meccsre egyedül én kaptam 6-ost, és ez volt a legjobb osztályzat.
Kiemelte a játékomat az értékelés során.
Fontos volt a véleménye, de most mégsem ez jelentette a legnagyobb értéket számomra.
Sokkal inkább az, hogy felmenőim a pálya szélén álltak, amikor ezt a teljesítményt nyújtottam.
Nem, nem mondtam el nekik a keddi értékelés eredményét. De mélyen magamban boldogan mosolyogtam, amikor legközelebb nagyapámmal találkoztam.
Mert ami igazán számított, az az volt, hogy tudtam, ők is látták édesapámmal, amikor a szívemet kitettem a pályára.
Tudod, a mi gyermekeink is nagyon sokszor a szívüket teszik ki a “pályára” és szükségük van arra, hogy észrevegyük ezt!
És ugyanez igaz mindenkire, akit valamilyen módon megérintesz életed során.
Mert kell, hogy tudd: egyelőre csakis egy emberrel számolhatsz stabilan, amikor jobbnak akarod látni a világot, hogy aztán ennek révén a Te világod is jobb legyen.
És ez az ember Te magad vagy.
Éppen ezért mindig vigyázz arra a kincsre, akit a szüleidtől, nagyszüleidtől, családodtól kaptál! Tartsd meg jó egészségben és mosolyok között, mert tökéletesnek született!
És mivel senki sem képes azt hozzátenni a világhoz, amit Te tudsz nyújtani, mindig LÉGY ÖNMAGAD!
Szeretettel ölellek!
Érdekelnek a hasonló témájú tartalmak? Ide kattintva hírlevelemre, ide pedig YouTube csatornámra iratkozhatsz fel.
Itt feliratkozva kaphatod meg a díjmentes “9P” Akadémia gyűjteményt.
Ez a következő, teljes rendszeremet érintő írásokat tartalmazza:
1. A testtartásban rejlő erő / 2. Gyalogolj az egészségedért! Az erő alapjai… / 3. Mentsd meg az életedet! A légzés varázslatos világa… / 4. A partner megértésének művészete / 5. Stresszkezelés a mindennapokban / 6. Edd magad egészségesre! / 7. Nagyobb testtudatosság, teljesebb élet / 8. Kalandozás az önbecsülés óceánján… Határozd meg Te a saját értékedet! / 9. Kommunikáld magad boldoggá! / 10. Az ideális vállalkozás, avagy hogyan gondold végig… / 11. Túllégzéssel az egészségért / 12. A Wim Hof Módszer második és harmadik alappillére. A hideg és a mentális fókusz szerepe / 13. Fejlesztés és lojalitás… Ok és okozat
